Tévhitek a szalmabála tűzveszélyességével kapcsolatban
Legelőször is ez úton is köszönetet mondok a Budapesti Műszaki Egyetem 2 professzorának: Dr. Moder Istvánnak és Dr. Lubloy Évának a szalmabálák építési célú felhasználásával kapcsolatos kutatásaiért, amivel nagyon nagy segítségemre voltak ennek az aloldalnak kidolgozásában!
Most pedig kezdjük a „kényes” kérdésekkel:
A magának a –laza- szalmának a fő ellenségei a tűz, és a víz Megfelelő előkészítéssel rizikófaktorok korrektül kezelhetők. (majdnem szóról szóra ezeket a házaknál a tetőépítésben általánosan használt fáról is elmondhatjuk, de ettől függetlenül a fa építési felhasználása teljes társadalmi támogatottsággal bír…)
Kezdjük először is azzal, hogy mi is a szalma? : a gabona (búza, rozs, árpa, zab, köles) vagy szálas növények (len, kender, rizs) száraz szára. Másként fogalmazva a növény gyökér és kalász közötti része. A szalma kiszárítva a fához hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, magas szilíciumdioxid tartalmának köszönhetően bizonyítottan nagyon lassan rothad. (aki látott már vályogtéglát, az tudja, hogy az akár 100 éves vályogtéglákban is még változatlanul látható a „gyártás” közben belekevert szalmaszecska.) Építési alkalmazásuk során fontos, hogy a bálák, amennyire csak lehetséges, sűrűek és tömörítettek legyenek. A bálák ajánlott tömege 15-20 kg közötti. A szalmabálákat huzal szorítja össze. A huzalok anyagának a legjobb a polipropilén zsineg, vagy a fém drót. A mi szempontunkból azonban nem szalmáról, hanem szalmabáláról beszélünk. A Szalmabála „keletkezésének” első lépése a bálázás, ez még a tarlón megtörténik. De a szalmabála már nem teljesen ugyanaz az anyag, mint amit szalmának ismerünk. Ennek a tűz elleni ellenállásnál lesz rögtön konkrét szerepe.
Kezdjük először is azzal, hogy mi is a szalma? : a gabona (búza, rozs, árpa, zab, köles) vagy szálas növények (len, kender, rizs) száraz szára. Másként fogalmazva a növény gyökér és kalász közötti része. A szalma kiszárítva a fához hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, magas szilíciumdioxid tartalmának köszönhetően bizonyítottan nagyon lassan rothad. (aki látott már vályogtéglát, az tudja, hogy az akár 100 éves vályogtéglákban is még változatlanul látható a „gyártás” közben belekevert szalmaszecska.) Építési alkalmazásuk során fontos, hogy a bálák, amennyire csak lehetséges, sűrűek és tömörítettek legyenek. A bálák ajánlott tömege 15-20 kg közötti. A szalmabálákat huzal szorítja össze. A huzalok anyagának a legjobb a polipropilén zsineg, vagy a fém drót. A mi szempontunkból azonban nem szalmáról, hanem szalmabáláról beszélünk. A Szalmabála „keletkezésének” első lépése a bálázás, ez még a tarlón megtörténik. De a szalmabála már nem teljesen ugyanaz az anyag, mint amit szalmának ismerünk. Ennek a tűz elleni ellenállásnál lesz rögtön konkrét szerepe.
A szalmabálák szabványos tűzvédelmi vizsgálatai a nemzetközi szakirodalomban.
A szalmabálák építészeti alkalmazása esetén elsősorban a szalmabála tűzvédelmi paramétereit (tűzvédelmi osztály, tűzállósági határérték) kérdőjelezik meg, ugyanakkor a szalma kiváló hőszigetelő képessége, és a kis energia igényű előállítása az építési felhasználás mellett szól. Magyarországon szalmabálából készült teljes falszerkezetre már végzett tűzállósági vizsgálatot az ÉMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.). A szalma égése során megállapítható, hogy az elszenesedett szalmaréteg nemcsak az oxigén bejutást gátolja, hanem hőszigetelő réteget is képez a bála felületén, így a tűz hőátadási képességét is lassítja. Ez a jelenség hasonló a fa égésekor tapasztaltakhoz, ahol az elszenesedett réteg védelmet nyújt a fa belsőbb részeinek.
A szalmabálából épült szerkezetek tűzvédelmi megfelelősségét vizsgálták már Ausztriában, Dániában, Kanadában, az Egyesült Államokban, és Magyarországon is. Nézzük először a nemzetközi tapasztalatokat:
A szalmabálából épült szerkezetek tűzvédelmi megfelelősségét vizsgálták már Ausztriában, Dániában, Kanadában, az Egyesült Államokban, és Magyarországon is. Nézzük először a nemzetközi tapasztalatokat:
ASTM E-119-es szabványos vizsgálat, vakolt és vakolatlan szalmabála szerkezeten.
Az ASTME E-119 az USA-ban használatos vizsgálati szabvány, mellyel az építési anyagok és termékek tűzállóságát mérik szabványosított körülmények között. A szabvány szerint a vizsgálat során 3 lépcsőben kell a hőmérsékletet emelni. Az első öt percben 1000°F-re (539°C), majd 1550°F-re (843°C) a harmincadik percben, míg végül 1750°F-re (954°C) 1 óra múltán. 1993-ban két kisméretű, nem teherhordó bálaszerkezetű fal vizsgálatát végezték el, Albuquerque-ben, New Mexico államban (USA). Az egyik próbatest egy vakolatlan szalmabála falszerkezet, a másik próbatest már mindkét oldalán vakolattal ellátott szalmabála falszerkezet volt. (a bála kötöző-anyag, fém drót volt)
A vakolatlan szalmabála fal vizsgálatakor a tűzhatásnak ellen védett oldalon az átlaghőmérséklet a harmincadik perc után 11,5°C-kal emelkedett. A vizsgálat 30 perce alatt sem láng, sem forró gáz nem jutott át a szerkezeten. A szalma tűzeset alatti viselkedését figyelő nyílásokon, a vizsgálat teljes időtartama alatt figyelemmel kísérték. A kemencéből való kiemelés után is megvizsgálták a próbatesteket. A kiemelés után a bálák lassan izzottak, de nem kaptak lángra. Az elszenesedett szalmabála külső rétegei elzárták az égést tápláló levegő (oxigén) bejutását a bála belsejébe, így lassítva az égést. A kemencében mért legmagasabb hőmérséklet 1691°F (921,7°C) volt. Vakolt bálafal vizsgálati eredményei. A 120 perces vizsgálat alatt a vakolt szalmabálák tűztől mentett oldalán mért legnagyobb hőmérsékletemelkedés 17,3°C volt. A legnagyobb hőmérséklet a tűz felőli oldalon 1061°C volt. A vizsgálat alatt lángáttörés nem következett be. A vizsgálat végén (a 120. percben) egy 2,5 inch (6,35cm) átmérőjű tömlőből vizet locsoltak a szerkezetre, amely semmilyen károsodást vagy állagvesztést nem okozott. Még egy amerikai szabványos tűzteszt 2006-ból
A próbafal 3x3 méteres volt, míg az egyes bálák mérete 35 x 45 x 91 cm-es. (ez pár centiméteres eltéréssel a hazai bálamérettel megegyezik) A bálák összeerősítése bálánként 2 darab műanyag bálakötöző zsineggel készült. A bálákat az oldalukra fektették, hogy a huzalok a legnagyobb hőmérsékleti igénybevételnek legyenek kitéve; a huzalok mind a tűzhatásnak kitett, mind a tűztől elzárt oldallal érintkeztek. A szalmafalra horganyzott vakolaterősítő hálót rögzítettek. Az alkalmazott mészvakolat vastagsága csak: ½ inch (1,27 cm) volt. A falszerkezetet vakolás után 36 nappal vizsgálták, amely kiállta a 120 perces tűzterhelést, valamint azt a tesztet is, ahol a tűzoltók által használt erejű, és mennyiségű oltóvíz-hatás által okozott igénybevételt vizsgálják. A szerkezeten 120 percen belül sem láng, sem annyi mennyiségű forró hő nem tört át, hogy akár egy vattadarabot is meggyújtson. A tűztől mentett oldalon az átlaghőmérséklet nem haladta meg a 120°C-ot, A vizsgálat során a szerkezet, az ottani szabványok szerinti legmagasabb: 120 perces tűzállósági minősítést kapott.
Kanadai tűzteszt, és szakvélemény:
A Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács is tesztelte a bevakolt szalmabálákat tűzbiztonsági szempontból és azt tapasztalták, hogy tűzbiztosabbak, mint a hagyományos építőanyagok (a hagyományos építőanyagok alatt itt a fa-gipszkarton könnyűszerkezetes kombinációt kell érteni - a szerk.). A bevakolt felület két órán keresztül volt képes ellenállni 1000 Celsius fokos hőnek, mielőtt bármilyen károsodást szenvedett volna. A Kanadai Jelzálog és Lakásügyi Testület szerint a vakolt szalmabála szerkezetű fal kivételesen ellenállónak bizonyult a tűzzel szemben. „A szalmabálák megfelelő mennyiségű levegőt tartalmaznak ahhoz, hogy jó szigetelő értéket biztosítsanak, de nem eleget ahhoz, hogy táplálják a tüzet." (Forrás: az amerikai Energiaügyi Minisztérium tanulmánya)
Agyagtapasztású szalmabála-falszerkezet ausztriai vizsgálata
Agyagtapasztású nem teherhordó szalmabála falszerkezet vizsgáltak 2001-ben Bécsben, a Technische Universität-en. A próbatest méretei: 2280x2500 mm, vastagság 43 cm. A próbatest mindkét oldalára 2 cm agyagvakolatot hordtak fel. A vizsgálatot az ÖNORM 3800-2 szerint hajtották végre, amely szerint a felmelegedési határállapot eléréséhez a tűztől mentett oldalon legfeljebb 140°C átlaghőmérséklet és egy ponton 180°C hőmérséklet megengedett. A tűzállósági határérték vizsgálata után egy 15 kg tömegű acélgolyót ütköztettek a szerkezetnek 20 Nm ütőmunkával (ún. Impact test). A vizsgálat megállapította, hogy a szerkezet 90 perces tűzállósági határértékre felelt meg.
|
A hazai vizsgálatok:
/Kivonat a professzorok által készített kísérlet jegyzőkönyvének magyarázatából/
Kísérletek célja az volt, hogy előkészítsük a szalmabálából készülő szerkezetek további fejlesztését és szabványos vizsgálatát. Hazai viszonylatban eddig ilyen jellegű kísérletet nem végeztek. A kísérleteket a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékén végeztük el. A vizsgálatok elvégzése során törekedtünk az MSZ EN ISO 11925-2-2002 szabvány legfontosabb alapelveinek követésére. Következtetéseink arra alkalmasak, hogy a szalmabálák szabványos kislángos vizsgálatának megtervezését előkészítsék.
A kísérlet módja
A szalmából 15x15x15 cm-es, kis méretű bálákat alakítottunk ki, A tömörítésnél figyelembe vettük az építkezésre szánt szalmabála irányadó halmazsűrűségét, ami 80-120 kg/m3. Egy szalmakockát kötöztünk általános műanyag kötözővel, egy szalmakockát acélhuzallal, 6 darabot kötöző spárgával. A vizsgálat során a hőmérsékletet termoelemekkel mértük. A vizsgálatot a hőmérséklet csökkenésekor állítottuk le. A következőkben az elvégzett 8 vizsgálatból a 3 legfontosabb vizsgálatot mutatjuk be.
Elsővizsgálat
A vizsgálatot 2009. október 5-én végeztük, amikor 15 °C volt és enyhe szél fújt. A próbatest tömege 270 g volt, ami 80 kg/m3-es halmazsűrűséget jelent. A vizsgálatot 2 perc 58 sec után leállítottuk. A próbatest a polipropilén műanyag kötöző anyag elégése miatt szétesett. Ennek következtében a próbatest belső rétegeibe is elegendő levegő jutott, az égés intenzitása felgyorsult.
Második vizsgálat
A második vizsgálatot szintén 2009. október 5-én végeztük. A próbatest tömege 300 g (90 kg/m3) volt. A dróthuzallal átkötött bálával végzett kísérletet a 20. percben felfüggesztettük (2. ábra), mert a hőmérséklet a próbatestben fokozatosan csökkent. A megerősített (acél) kötözés miatt a próbatest nem esett szét. A próbatest széleinél 3-5 cm-es elszenesedés látszódott. Megállapítható, hogy az elszenesedett szalmaréteg nemcsak az oxigén bejutást gátolta, hanem hőszigetelő réteget is képezett a próbatesten, így a hőátadást is lassította. Ez a jelenség hasonló a fa égésekor tapasztaltakhoz, ahol az elszenesedett réteg védelmet nyújt a fa belsőbb részeinek.
Harmadik vizsgálat
A vizsgálatot 2009. október 21-én hajtottuk végre. A külső hőmérséklet 16°C volt, enyhe szél fújt. A 370 g-os próbatest halmazsűrűsége 110 kg/m3 volt. A szalma a tűz indukálásának helyén azonnal izzani kezdett, a lángok a kiálló tarlókon oldal irányban terjedtek. A szalma azonnal kezdett elszenesedni, a tarlók tovább égtek. A láng a próbakocka mindkét oldalára elterjedt. 15 sec elteltével a gázlángot elzártuk. A kiálló tarlók tovább égtek ugyan, de a gázláng elzárása után 3 perc elteltével a tűz kialudt.
Megállapítások
1) A kötöző anyag minősége alapvetően befolyásolja a szalmabálák tűzeseti viselkedését. Látható, hogy amennyiben a kötöző anyag nem áll ellen a tűzhatásnak, illetve éghető anyagból készül, károsodásakor a szalmabála szétesik és elegendő mennyiségű oxigén jut az égéshez, így az égési folyamat gyorsan végbemegy. Elsődleges feladat tehát építésre szánt szalma bálázásánál, illetve a további fejlesztéseknél a tűz szempontjából is megfelelő kötöző anyag megválasztása. A legmegfelelőbbnek a horganyzott acél huzalt tartjuk.
2) A tömörség növelése kedvezően befolyásolja a szalmabálák tűzzel szembeni ellenállóságát. A szalmabálákra vonatkozó magyar szabvány hiányában nincs előírás az építkezésre szánt szalmabálák tömörségére vonatkozóan. Kaliforniában, a helyi szabályzatnak (building code) megfelelően, csak a 110 kg/m3, vagy ennél nagyobb tömörségű bálák használhatók építkezésre. A kísérletek rámutattak, hogy a szalmabála, -mint építési anyag- tűzzel szembeni ellenállósága a tömörség növelésével javítható. Továbbá megfigyelhető volt az összes nagytömörségű próbatest esetében, hogy a kötöző anyag alatt el sem szenesedett a próbatest, mert a tömörség itt jóval nagyobb, mint a próbatest többi részén.
3) A nagyobb tömörségű szalmabálák nyílt lánggal égés helyett elszenesedéssel reagálnak a tűzhatásra. Az elszenesedett külső rétegek csökkentik az oxigén bejutását a próbatest belső részébe. Az elszenesedés mértéke függ a lánghatás és a kötözők helyzetétől. Megállapítható, hogy az elszenesedett szalmaréteg nemcsak az oxigén bejutást gátolja, hanem hőszigetelő réteget is képez a próbatesten, így a hőátadást is lassítja. Ez a jelenség hasonló a fa égésekor tapasztaltakhoz, ahol az elszenesedett réteg védelmet nyújt a fa belsőbb részeinek.
4) A próbakockákról szándékosan nem távolítottuk el a kiálló szálakat (tarlókat). Ez azt eredményezte, hogy tűz hatására elsőként a kiálló szálak kaptak lángra, ennek ellenére a próbatest nem égett át. A próbatest belsejében még a kiálló szálak ellenére sem tapasztaltunk károsodást, elszenesedést.
Összefoglalás
A szalmabálák építészeti alkalmazása ellen elsősorban a tűzvédelmi paramétereit kérdőjelezik meg, ugyanakkor a szalma hőszigetelő képessége, kis energia igényű előállítása az alkalmazás mellett szól. Magyarországon az MSZ EN ISO 11925-2 vizsgálatot szalmabálára még nem végeztek el, ami feltétele a szalmabála széleskörű építőipari felhasználásának. Kísérleteink célja az volt, hogy előkészítsük a szalmából készülő szerkezetek további fejlesztését és vizsgálatát. Kísérleteinkhez a szalmabálából 15x15x15 cm-es, tömörített próbatesteket alakítottunk ki. A tömörítésnél figyelembe vettük az építkezésre szánt szalmabála irányadó halmazsűrűségét, ami 80-120 kg/m3. Összesen 8 vizsgálatot végeztünk.
A kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy
• a kötöző anyag minősége alapvetően befolyásolja a tűzeseti viselkedést,
• a tömörség növelése kedvezően befolyásolja a szalmabálák tűzzel szembeni ellenállóságát,
• a nagyobb tömörségű szalmabálák nyílt lánggal történő égés helyett elszenesedéssel reagálnak a tűzhatásra,
• a kiálló tarlók kapnak elsőnek lángra, de ez nem eredményezi a bálatest átégését.
A szerzők: Dr. Moder István és Dr. Lubloy Éva Budapesti Műszaki Egyetem
Végül ne felejtsétek megnézni, hogy mik a használat közben jelentkező legnagyobb előnyök! Továbbá érdekes lehet az is, hogy milyen tanácsokat adnék neked kedves olvasóm, az első lépésekhez abban az esetben, ha úgy döntöttél, hogy akarsz magadnak egy szalmaszigetelésű házat.
Kísérletek célja az volt, hogy előkészítsük a szalmabálából készülő szerkezetek további fejlesztését és szabványos vizsgálatát. Hazai viszonylatban eddig ilyen jellegű kísérletet nem végeztek. A kísérleteket a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékén végeztük el. A vizsgálatok elvégzése során törekedtünk az MSZ EN ISO 11925-2-2002 szabvány legfontosabb alapelveinek követésére. Következtetéseink arra alkalmasak, hogy a szalmabálák szabványos kislángos vizsgálatának megtervezését előkészítsék.
A kísérlet módja
A szalmából 15x15x15 cm-es, kis méretű bálákat alakítottunk ki, A tömörítésnél figyelembe vettük az építkezésre szánt szalmabála irányadó halmazsűrűségét, ami 80-120 kg/m3. Egy szalmakockát kötöztünk általános műanyag kötözővel, egy szalmakockát acélhuzallal, 6 darabot kötöző spárgával. A vizsgálat során a hőmérsékletet termoelemekkel mértük. A vizsgálatot a hőmérséklet csökkenésekor állítottuk le. A következőkben az elvégzett 8 vizsgálatból a 3 legfontosabb vizsgálatot mutatjuk be.
Elsővizsgálat
A vizsgálatot 2009. október 5-én végeztük, amikor 15 °C volt és enyhe szél fújt. A próbatest tömege 270 g volt, ami 80 kg/m3-es halmazsűrűséget jelent. A vizsgálatot 2 perc 58 sec után leállítottuk. A próbatest a polipropilén műanyag kötöző anyag elégése miatt szétesett. Ennek következtében a próbatest belső rétegeibe is elegendő levegő jutott, az égés intenzitása felgyorsult.
Második vizsgálat
A második vizsgálatot szintén 2009. október 5-én végeztük. A próbatest tömege 300 g (90 kg/m3) volt. A dróthuzallal átkötött bálával végzett kísérletet a 20. percben felfüggesztettük (2. ábra), mert a hőmérséklet a próbatestben fokozatosan csökkent. A megerősített (acél) kötözés miatt a próbatest nem esett szét. A próbatest széleinél 3-5 cm-es elszenesedés látszódott. Megállapítható, hogy az elszenesedett szalmaréteg nemcsak az oxigén bejutást gátolta, hanem hőszigetelő réteget is képezett a próbatesten, így a hőátadást is lassította. Ez a jelenség hasonló a fa égésekor tapasztaltakhoz, ahol az elszenesedett réteg védelmet nyújt a fa belsőbb részeinek.
Harmadik vizsgálat
A vizsgálatot 2009. október 21-én hajtottuk végre. A külső hőmérséklet 16°C volt, enyhe szél fújt. A 370 g-os próbatest halmazsűrűsége 110 kg/m3 volt. A szalma a tűz indukálásának helyén azonnal izzani kezdett, a lángok a kiálló tarlókon oldal irányban terjedtek. A szalma azonnal kezdett elszenesedni, a tarlók tovább égtek. A láng a próbakocka mindkét oldalára elterjedt. 15 sec elteltével a gázlángot elzártuk. A kiálló tarlók tovább égtek ugyan, de a gázláng elzárása után 3 perc elteltével a tűz kialudt.
Megállapítások
1) A kötöző anyag minősége alapvetően befolyásolja a szalmabálák tűzeseti viselkedését. Látható, hogy amennyiben a kötöző anyag nem áll ellen a tűzhatásnak, illetve éghető anyagból készül, károsodásakor a szalmabála szétesik és elegendő mennyiségű oxigén jut az égéshez, így az égési folyamat gyorsan végbemegy. Elsődleges feladat tehát építésre szánt szalma bálázásánál, illetve a további fejlesztéseknél a tűz szempontjából is megfelelő kötöző anyag megválasztása. A legmegfelelőbbnek a horganyzott acél huzalt tartjuk.
2) A tömörség növelése kedvezően befolyásolja a szalmabálák tűzzel szembeni ellenállóságát. A szalmabálákra vonatkozó magyar szabvány hiányában nincs előírás az építkezésre szánt szalmabálák tömörségére vonatkozóan. Kaliforniában, a helyi szabályzatnak (building code) megfelelően, csak a 110 kg/m3, vagy ennél nagyobb tömörségű bálák használhatók építkezésre. A kísérletek rámutattak, hogy a szalmabála, -mint építési anyag- tűzzel szembeni ellenállósága a tömörség növelésével javítható. Továbbá megfigyelhető volt az összes nagytömörségű próbatest esetében, hogy a kötöző anyag alatt el sem szenesedett a próbatest, mert a tömörség itt jóval nagyobb, mint a próbatest többi részén.
3) A nagyobb tömörségű szalmabálák nyílt lánggal égés helyett elszenesedéssel reagálnak a tűzhatásra. Az elszenesedett külső rétegek csökkentik az oxigén bejutását a próbatest belső részébe. Az elszenesedés mértéke függ a lánghatás és a kötözők helyzetétől. Megállapítható, hogy az elszenesedett szalmaréteg nemcsak az oxigén bejutást gátolja, hanem hőszigetelő réteget is képez a próbatesten, így a hőátadást is lassítja. Ez a jelenség hasonló a fa égésekor tapasztaltakhoz, ahol az elszenesedett réteg védelmet nyújt a fa belsőbb részeinek.
4) A próbakockákról szándékosan nem távolítottuk el a kiálló szálakat (tarlókat). Ez azt eredményezte, hogy tűz hatására elsőként a kiálló szálak kaptak lángra, ennek ellenére a próbatest nem égett át. A próbatest belsejében még a kiálló szálak ellenére sem tapasztaltunk károsodást, elszenesedést.
Összefoglalás
A szalmabálák építészeti alkalmazása ellen elsősorban a tűzvédelmi paramétereit kérdőjelezik meg, ugyanakkor a szalma hőszigetelő képessége, kis energia igényű előállítása az alkalmazás mellett szól. Magyarországon az MSZ EN ISO 11925-2 vizsgálatot szalmabálára még nem végeztek el, ami feltétele a szalmabála széleskörű építőipari felhasználásának. Kísérleteink célja az volt, hogy előkészítsük a szalmából készülő szerkezetek további fejlesztését és vizsgálatát. Kísérleteinkhez a szalmabálából 15x15x15 cm-es, tömörített próbatesteket alakítottunk ki. A tömörítésnél figyelembe vettük az építkezésre szánt szalmabála irányadó halmazsűrűségét, ami 80-120 kg/m3. Összesen 8 vizsgálatot végeztünk.
A kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy
• a kötöző anyag minősége alapvetően befolyásolja a tűzeseti viselkedést,
• a tömörség növelése kedvezően befolyásolja a szalmabálák tűzzel szembeni ellenállóságát,
• a nagyobb tömörségű szalmabálák nyílt lánggal történő égés helyett elszenesedéssel reagálnak a tűzhatásra,
• a kiálló tarlók kapnak elsőnek lángra, de ez nem eredményezi a bálatest átégését.
A szerzők: Dr. Moder István és Dr. Lubloy Éva Budapesti Műszaki Egyetem
Végül ne felejtsétek megnézni, hogy mik a használat közben jelentkező legnagyobb előnyök! Továbbá érdekes lehet az is, hogy milyen tanácsokat adnék neked kedves olvasóm, az első lépésekhez abban az esetben, ha úgy döntöttél, hogy akarsz magadnak egy szalmaszigetelésű házat.